Blog

Miért ragaszkodunk a tömörfához a bútorkészítésben?

Sokan kérdezik, hogy 2024-ben miért nem térünk át olcsóbb alapanyagokra. Az MDF-lapok és a furnérozott forgácslap kétségkívül gyorsabb munkát tesznek lehetővé, és az alapanyagköltség töredéke annak, amit egy jó minőségű tölgy- vagy bükktábláért fizetünk a győri faraktárban. De aki egyszer megmozdított egy tömörfa asztalt, az tudja, miről van szó. A súlya más, a felülete más, és ha húsz év múlva karcot kap, egy kézműves műhelyben ugyanolyanra csiszolható vissza, mint az első napon.

Mi Bence Gyalunál 2011 óta dolgozunk így. Akkor kezdte el Kovács Bence az első önálló megrendeléseket elvállalni egy kis nándorfehérvári utcai műhelyben, Győr-Újvárosban. Az elvből sosem engedtünk: csak olyat adunk ki a kezünkből, amit magunk mellé is beraknánk a nappaliba.

Egy étkezőasztal születése: a tölgyfa útja a deszkatól az asztallapig

Tavaly ősszel egy győri fiatal pár, Máté és Réka keresett meg bennünket. Kétméteres étkezőasztalt szerettek volna hat személyre, amit az unokáiknak is szánnak majd egyszer. Komoly elvárás, komoly feladat.

Az alapanyag kiválasztása hetekig tartott. A Fertőd környéki tölgyerdőkből kihozott táblákat átvizsgáltuk csomók, repedések és nedvességtartalom szempontjából. A beérkező fa nagyjából 18-19 százalék nedvességet tartalmazott, amit klímaszabályozott tárolóban kellett 8 százalék alá szárítani. Ez önmagában három hetet vett igénybe, mire egyáltalán nekiállhattunk a fürészelésnek.

Az asztallapot három széles deszkasorból ragasztottuk össze, facsapos illesztéssel, hogy a felület hosszú távon is sík maradjon. Az alap homokfából készült, amelyet egészen 120-as szemcséig dolgoztunk le, majd kézi gyalulással igazítottunk. A felületkezelés OSMO olajozással történt, két rétegben, köztük egy éjszakás szárítással. Máté és Réka hat hét után vette át az asztalt, és azóta kétszer is visszaírtak, hogy minden rendben.

Amit a csatlakozások elárulnak egy bútor koráról

Amikor egy régi darabot hoznak be hozzánk restaurálásra, az első dolog, amit megnézünk, a sarkok és a csatlakozások. Egy jó kézműves asztalos a 20. század elején fecskefarkos kötéssel vagy facsapozással rögzítette az elemeket. Ezek a megoldások ragasztó nélkül is tartanak, ha jól készültek. A modern gyári bútoroknál a szorító éket és a csavarokat az összeomlás dátumának szokták nevezni a szakmában: meghatározzák, meddig tart a darab.

Győrben viszonylag sok a 19. századi polgári lakásokban maradt eredeti berendezési tárgy. Régi szekrényeket, könyvespolcokat és ebédlőgarnitúrákat hoznak be hozzánk, amelyek még Bécs felé is kereskedő asztalosok keze alól kerültek ki. Ezeket mindig érdemes megjavítani, nem lecserélni.

Miből készül egy jó műhely? A szerszámok szerepéről

Bence szeret arról mesélni, hogy az első gyalupada, amit vett, 1987-es, és ma is ez áll a műhely közepén. Nem szentimentalizmusból, hanem mert a régi öntöttvas asztalok egyszerűen nehezebbek és stabilabbak, mint az újabb modellek. A rezgés, ami elvész a tömegbe, nem kerül bele a munkadarabba.

A CNC-megmunkálás kérdése visszatérő téma az ágazatban. Vannak partnerek, akikkel szívesen dolgozunk együtt ilyen jellegű részletek elkészítésekor, például összetett faragott ornamentikánál, ahol a kézi faragás heteket venne igénybe. De az illesztések, a csiszolás és a végső igazítás mindig kézzel történik nálunk. Ez nem reklám, hanem egyszerűen az oka annak, miért vesznek át a megrendelők egy bútorunkat hat-nyolc hét helyett tíz-tizenkettő hét múlva.

Restaurálás vagy újragyártás: hogyan döntünk?

Múlt tavasszal hoztak be egy ötrészes hálószobagarnitudát a győri Révai utcai lakásból, amely az 1920-as évekből származott. Az ágy, a két éjjeliszekrény, a szekrény és a komód mind diófurnérral borított, tömör bükkfa vázú volt. A furnér több helyen felvált, a komód oldallapján egy komolyabb beütés is látszott, az ágy fejrésze pedig egyenesen el volt törve.

Ilyenkor a döntés nem egyszerű. Megvizsgáltuk a vázat, megnéztük, mennyire szilárdan tartanak a csatlakozások, és felmértük, mennyi eredeti furnérfelület menthető meg. A végeredmény az lett, hogy a garnitúra 80 százalékát restauráltuk, a komód oldallapján pedig új diófurnér-lapot kellett beilleszteni, amelyet szín- és erezet szerint is igyekeztünk az eredetihez illeszteni. A munka tíz hetet vett igénybe, de a tulajdonos, Horváth Erzsébet néni, aki gyerekkorától ismeri ezt a bútort, máig azt mondja, hogy megérte.

Tervezzük együtt: hogyan zajlik az első találkozó?

Akik először jönnek be a műhelybe, általában meglepődnek, hogy nincs katalógus az asztalon. Nem azért, mert nincs mit mutatni, hanem mert minden darab más mérethez, más helyiséghez és más igényhez készül. Bence mindig megkérdezi, hogyan él a megrendelő a lakásában: van-e gyerek, szoktak-e vendégek lenni, milyen más bútorok vannak már a szobában. Ezek alapján születik meg egy ceruzarajz, amelyből aztán a végső méretterv lesz. Az anyagmintákat kézbe lehet venni, a felületkezelési opciókat ki lehet próbálni, és a folyamat közben is lehet változtatni, ha valami nem stimmel. Az együttgondolkodás az egész munka alaphangja nálunk, és ez az, ami miatt a legtöbb megrendelő visszajön.